Kültéri egység nélküli klímák – előnyök, felhasználási lehetőségek és kihívások műemléki környezetben Magyarországon
Hazánkban egyre többen keresnek olyan légkondicionálási megoldást, amely egyszerre kényelmes, energiatakarékos, és a lehetőségekhez mérten megőrzi az épületek eredeti küllemét.
Ez utóbbi szempont különösen fontos olyan történelmi városrészekben és műemléki védelem alatt álló épületekben, amelyeknél a homlokzatot csak szigorú szabályok közt lehet módosítani. Magyarországon a műemlékek gazdag történeti örökséget képviselnek, ezért az állagmegőrzés és a hiteles külső fenntartása kiemelten fontos.
A kültéri egység nélküli klímák praktikus megoldást kínálnak ilyen helyzetekben, ugyanis minden alkatrész egyetlen házban kap helyet, elkerülve a nagy és feltűnő kültéri egységek falra szerelését.
Az alábbiakban részletesen bemutatjuk, hogy milyen előnyökkel és alkalmazási lehetőségekkel jár, ha valaki kültéri egység nélküli klímát választ műemléki környezetben, mik a városképi pozitívumok, illetve milyen nehézségekkel lehet találkozni a tervezés és a beépítés során.
A műemléki környezet speciális igényei
A műemlékek, illetve a történelmi városrészek védelme érdekében Magyarországon szigorú építésügyi előírások és engedélyeztetési eljárások vonatkoznak szinte minden külső változtatásra. Számos esetben tilos vagy csak komoly feltételek mellett engedélyezett egy hagyományos, osztott (split) klímaberendezés kültéri egységének felszerelése. Ennek fő oka, hogy a nagyméretű kondenzációs egységek gyakran rontják az épület, illetve az utcakép megjelenését, ráadásul a felszereléshez szükséges fúrások és egyéb munkálatok veszélyeztethetik a műemlék eredeti szerkezetét.
A műemlékek védelme gyakran a homlokzatra vonatkozó kötöttségekben is megjelenik, így például tilos lehet bármilyen vezeték, csatorna vagy gépészeti elem külső elhelyezése. Emellett a műszaki átalakítások is korlátozottak: előfordulhat, hogy a falakat nem lehet megbontani, vagy hogy csak igen kis mértékben alakítható át a nyílászárók és a falazatok szerkezete.
A kültéri egység nélküli klímák ezeknek a szigorú előírásoknak sokszor megfelelnek, mivel telepítésükhöz elégséges néhány kisebb átmérőjű légcsatorna-kivezetés, és nincs szükség egy nagyobb külső doboz elhelyezésére.
A városkép szempontjából jelentkező előnyök
Vizuálisan nagy előnyt jelent, hogy a kültéri egység nélküli klímáknak, mint például a monoblokk rendszereknek nincsenek masszív, a homlokzatra felszerelt kültéri egységeik. Ezáltal nem törik meg sem a homlokzat eredeti struktúráját, sem a díszítőelemek (például stukkók, timpanonok vagy kovácsoltvas elemek) látványát.
Magyarország számos turistalátványossággal és patinás épülettel büszkélkedhet, amelyek komoly esztétikai értéket képviselnek: a lecsupaszított klímaberendezések sem esztétikailag, sem értékmegőrzési szempontból nem illenek a környezethez.
Ha egy egész történelmi városrészben jellemző lenne a kültéri egységek felszerelésének széles körű engedélyezése, az jelentősen ronthatná az utcaképet. Az egymás mellett sorakozó kültéri klímaegységek elcsúfíthatják a látképet, ráadásul gyakran zavaróak zajszennyezési és rezgésátviteli szempontból is.
Ezzel szemben egy beltéri egység minden részegységgel együtt elhelyezve sokkal harmonikusabban illeszthető be a városi látképbe, anélkül, hogy befolyásolná a külső homlokzat megjelenését vagy a műemlék jellegű épületek stílusát.
Az építészeti és műszaki beépítés kérdései
A kültéri egység nélküli klímák többféle módon is telepíthetők, de általában egyetlen kompakt szerkezetet jelentenek, amelyben a hűtőrendszer, a kompresszor, valamint az összes elektromos és egyéb gépészeti modul együttműködik.
Ehhez a rendszerhez jellemzően két légcsatorna kialakítása szükséges: az egyik beszívja a külső levegőt, a másik pedig kivezeti a felmelegedett levegőt. Mivel a klímarendszer egésze a helyiségen belül helyezkedik el, csak két kisebb átmérőjű (általában 15–20 cm) “lyukra” van szükség a falon vagy a parapetben.
Műemléki épületek esetén a falak gyakran sokkal vastagabbak, mint az új építésű házaké, ráadásul a szerkezetük is eltérő lehet: történelmi téglafalak, vályog vagy egyéb hagyományos anyagok, amelyeket óvni kell minden felesleges sérüléstől, repedéstől.
A telepítés során ezért speciális fúrószerszámokra és szaktudásra van szükség, nehogy a munka rongálja az épület szerkezetét, és ne sérüljön a külső homlokzat sem. A szakembereknek bizonyos esetekben dokumentálnia kell a beavatkozás módját és minőségét, hogy a műemlékvédelmi hivatal meggyőződhessen róla, a munka megfelel a szigorú előírásoknak.
Kulcsfontosságú előny: rugalmasság és gyors telepíthetőség
A kültéri egység nélküli klímák legnagyobb előnyei között tartjuk számon a rugalmas elhelyezést és a gyors telepíthetőséget. Mivel egy ilyen berendezésnél nincs szükség nagyobb falbontásra vagy külső szerkezet felszerelésére a homlokzaton, jóval kisebb a telepítési folyamat kockázata, valamint a szükséges időtartama is. A légcsatornák kialakítása ugyan igényel némi tervezést és precíziós kivitelezést, de összehasonlítva egy külső egységet is magában foglaló split klíma kiépítésével, a munkafolyamat lényegesen egyszerűbb és igazából nincs szükség tanfolyamot végzett klímaszerelőre, hiszen a beépítés inkább kőműves munka, mint gépész.
Ez a rugalmasság nemcsak a műemléki épületekben élőknek lehet vonzó, hanem bárkinek, aki olyan lakásban vagy irodatérben szeretne légkondicionálást, ahol az épület adottságai (például teherhordó fal helyzete, szomszédok engedélye, zajvédelmi előírások) korlátozzák a hagyományos klímák beépítését. Ráadásul ez a megoldás gyakran mobilabb is, így át is lehet helyezni a berendezést, ha a belső tér átalakítása, új funkcionális területek létrehozása szükségessé válik.
Komfort, zajszint és energiahatékonyság
Sokan tartanak attól, hogy a kültéri egység nélküli klímák hangosabbak lehetnek, hiszen a kompresszor, ami a hagyományos klímáknál pl. az erkélyre vagy a falra kerül, most a beltérben helyezkedik el.
Való igaz, hogy a kompresszor zaja könnyebben behallatszódhat, ha nincs külön kültéri modul, de a fejlett gyártási technológiáknak köszönhetően a mai modern modellek meglepően csendesen működnek. Hangszigetelő anyagok és speciális rezgéscsillapítók épülnek be a készülékbe, így a tényleges zajszint sok esetben alacsonyabb, mint amire számítanánk.
Az energiahatékonyság szintén fontos tényező, hiszen a műemléki épületekben gyakran korlátozott az épületgépészeti rendszer korszerűsítésének lehetősége, és a falak hőszigetelése sem mindig felel meg a modern szabványoknak.
Sok kültéri egység nélküli klímában azonban már megtalálhatók az inverteres technológiák és a magas energiaosztályú kialakítások (például A++ besorolás), amelyek csökkentik a fogyasztást és egyúttal környezetbarátabbá is teszik a működést.
Esztétika, belső tér és design
A műemléki környezetben nemcsak a külső megjelenés, hanem a belső tér harmóniája is fontos. A kulturális örökséget képviselő belső dizájn, a több száz éves formavilág vagy a restaurált falfestmények is becses értékek lehetnek, amelyek megkövetelik a gondos beépítési módot.
A kültéri egység nélküli klímák általában kompakt, modern megjelenésűek, és többféle színben vagy előlappanellel érhetők el, így viszonylag könnyen illeszthetők szinte bármilyen belső térhez.
Van, aki a parapet típusú klímák mellett dönt, amelyek alacsonyabban, az ablakok közelében helyezhetők el, és így kevésbé zavarják a műemléki felületeket. Mások számára a fali vagy akár ablakklímák jelenthetnek megoldást, attól függően, melyik változat biztosítja a megfelelő hely- és légáramlási igényeket. Javasolt a beépítést mindig szakemberrel egyeztetve megtervezni, hogy a lehető legkisebb beavatkozással a leghatékonyabb eredményt érjük el.
Engedélyezés és hivatalos lépések
Műemléki környezetben vagy védett városrészekben szinte biztosan szükség lesz engedélyeztetési folyamat lefolytatására, mielőtt klímaberendezést telepíthetünk. Első lépésként érdemes felkeresni a helyi önkormányzati építésügyi osztályt vagy a kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi részlegét, hogy pontosan megtudjuk, milyen dokumentumok és tervek kellenek a klímarendszer beépítéséhez. Előfordulhat, hogy a tervezet bemutatását, helyszínrajzokat, metszeti rajzokat kérnek, illetve helyben szemlét is tarthatnak, hogy megbizonyosodjanak a művelet szükségességéről és megvalósíthatóságáról
A beadványok tükrözik, hogy a külső homlokzatba és az épület szerkezetébe milyen mértékű beavatkozás várható, mit kell megbontani, illetve milyen valódi változást okoz a klíma telepítése. Mivel a kültéri egység nélküli rendszereknél csupán két kisebb nyílást kell létrehozni, az eljárás rendszerint gördülékenyebb lehet, mint a split klímáknál. Ugyanakkor a jóváhagyási folyamat még így sem mindig gyors, hiszen a hatóságoknak összetett szempontok alapján kell döntést hozniuk.
Összegzés
A kültéri egység nélküli klímák praktikus és esztétikailag kedvező megoldást kínálnak Magyarország számos műemléki környezetében, ahol a hagyományos, kültéri egységgel rendelkező klímaberendezések felszerelése sokszor nem megvalósítható vagy jelentős kihívásokkal jár. Az ilyen monoblokk rendszerek egyik legnagyobb előnye, hogy megóvják a történelmi homlokzatokat, és nem csúfítják el a patinás városképet, miközben hatékony hűtést (és olykor fűtést) is biztosíthatnak a bent élők vagy dolgozók számára.
Természetesen kompromisszumokra is szükség van: a berendezés beltéren helyezkedik el, kompresszora néha hangosabb lehet, mint a kültérre szerelt típusoké, és a kialakított légcsatornák helyét is körültekintően kell megtervezni.
Emellett a műemléki szempontú engedélyezési eljárásra időt és energiát kell szánni, hiszen nem mindegy, milyen mértékben módosítjuk a külső és belső fal szerkezetét.
Ennek ellenére a műemlék- és városkép-védelmi előnyök a legtöbb esetben felülírják ezeket a nehézségeket, és a megfelelő telepítési, illetve karbantartási eljárások betartása mellett a klímaberendezés hosszú éveken keresztül komfortosabbá teheti az épületet.